A hordozás tökéletesen megfelel a kisbaba testi, lelki és szociális igényeinek. A babának a táplálékhoz hasonlóan fontos igénye az ölelő biztonság. A hordozás gördülékennyé teszi az átmenetet a méhen belüli életből a kinti létbe. A legtöbb kisbaba a hordozóeszközben azonnal megnyugszik, és hamarosan elalszik. A hordozója mellkasához bújva hallhatja a belülről már ismert szívdobogást és a test más zörejeit. Szemlélődhet, de ha akar, el is tud bújni a külvilág fárasztó, zavaró ingerei elől. Jelzéseit közvetlenül érzékelik, így azonnal ki tudják elégíteni a szükségleteit.

A hordozás mindennapi gyakorlata különösen fontos a koraszülötteknek, a speciális igényű és a nyűgös, hasfájós babáknak. A baba a hordozókendőben összhangba kerül az anyja légzésének ritmusával, szívdobogásával és minden mozdulatával. Ezek a hatások segítik a babát saját teste működésének szabályozásában. Kutatások sora bizonyította azt is, hogy a gyakran megérintett és testközelben tartott koraszülöttek súlya gyorsabban gyarapodik, és egészségi állapotuk is jobb. Az amerikai Gyermekgyógyászat című lapban közzétett vizsgálat adatai szerint napi háromórányi hordozás eredményeként összesen 43 százalékkal, este pedig 54 százalékkal kevesebbet sírtak a babák.

A hordozás erősíti a kötődést, felébreszti az ösztönöket, megerősíti a szülőt gondoskodó szerepében. A hordozás lényege az emberi tényező: a szemlélet és az elsajátítható képesség, nem a tárgy, a hordozóeszköz. A baba elégedettsége, amely abból fakad, hogy igényeire a szülő könnyen tud válaszolni, megjutalmazza a kezdő szülőt, aki így magabiztosabbnak, kompetensnek érzi magát. Szerencsére nem csak az anyák hordoznak: az apáknak, nagyszülőknek, nevelőszülőknek is lehetőséget ad a hordozás, hogy ezzel az intenzív testi kontaktussal kialakítsák a kötődést. A hordozás segíti a szociális fejlődést, humanizálja a babát. A hordozás nagyszerű lehetőség arra, hogy a kisbabát, ahová csak lehet, magunkkal vigyük. Az anya testének biztonságában a kicsi emberi hangokat hall, a felnőttekkel azonos magasságból jól látja az arcokat. A hordozott babához sokkal könnyebb beszélni, arckifejezésére reagálni, és ő is tanulmányozhatja az emberek viselkedését. (Az egészen kis babáknak a fejét is be lehet tenni a kendő alá, ez óvja őket a hidegtől és bizonyos mértékig a cseppfertőzéstől is.) A hordozás jót tesz az izmok, a csontok és a mozgás fejlődésének. A helyes hordozási technika a szorosra kötött hordozó és a széles terpeszben, térdhajlattól térdhajlatig alátámasztott popsi támogatja a gerinc és a medence fejlődését, hatékonyan előzi meg és javítja a csípőficamot és a kötött csípőt. A hordozott babák együtt mozdulnak a szülő testével, kis izmaik minden mozdulatra reagálnak. Az egyensúlyváltozás folyamatos ingerei és a taktilis ingerek segítik az egyensúlyérzék és a mozgás fejlődését.

A hordozás örömteli a szülőnek. „Minden nap új öröm, ahogy hozzám bújik a kisbabám. Ugyanazt látjuk a világból, közösek a tapasztalataink. A kendő szorosan öleli, mint valaha az anyaméh. Egymást melegítjük, látom az arcát, hallom minden kis hangját, a sóhajtását. Ha ébredezik, egykét ringató mozdulattal könnyen vissza tudom altatni” így vall erről az élményéről egy hordozó anya. A hordozással járó önbizalom és szabadság fogyhatatlan jókedvet hoz a babázás hónapjaiba. A hordozóeszközök ráadásul gyönyörűek, igazi stílusos darabok öltöztetnek.

A hordozás praktikus és kényelmes. A hordozás otthon és útközben is nagy szabadságot ad a szülőnek. A hordozás segít, hogy az anya foglalkozhasson a nagyobb gyerekkel, vagy elvégezze a házimunkát anélkül, hogy folyton félbe kellene hagynia, ha felsír vagy unatkozik a kicsi. A hordozás a testvérféltékenység leküzdésében is segít: az egyik a hordozóban, a másikkal játszhatunk, mesét olvashatunk neki. Egy jó hordozóval az elfoglalt szülő akár egész nap járhatja a várost, metrózhat, lépcsőzhet, intézheti ügyeit, vagy nekivághat a meredek hegyoldalnak. Háton vagy csípőn még a nagyobb súlyú kisgyereket is könnyű vinni. A hordozás megkönnyíti azokat a tevékenységeket, amelyek nélkülözhetetlenek a számos kismamát sújtó elmagányosodás, bezártság ellen. Remekül kiegészíti az autózást és a babakocsizást, de kizárólagosan is használható. A hordozóeszköz kis helyen elfér. Hideg időben biztonságos melegben tartja a babát. Hosszú távon a hordozó személy hátizmait, állóképességét is megerősíti a hordozás.

Hogyan hordozzunk?

A babahordozás megtanulható. Olyan készség ez, ami bőségesen meghálálja az elsajátítására fordított időt és energiát. Más hordozó anyák segítségével, a havi rendszerességű hordozós klubokban, a hordozóeszköz leírásából, internetes videókból és hordozós tanfolyamokon is meg lehet tanulni a hordozást. Aki ismeri a hordozás számos előnyét, nem retten meg egy kis gyakorlástól.

Kifelé ne!

Kérjük, mindenképpen hívja fel a kismamák figyelmét arra, hogy kifele ne hordozzák a babát. A kifelé fordított testhelyzet több okból is káros a babának: ha a hasa nem ér a szülő testéhez, akkor „lóg a levegőben”, folyamatosan hátrafeszíti a gerincét, homorításra kényszerül ahelyett, hogy a gerinc a baba fejlettségének megfelelő fiziológiás helyzetben lenne megtámasztva. A kifelé fordított baba lábai nincsenek terpeszben, hanem csípőben ki vannak nyújtva, ami a csípőízület fejlődése szempontjából káros. Ha ebben a testhelyzetben éri a babát ijedség, esetleg túl sok számára az inger, és elfárad, nem tud biztonságot keresve a hordozójához bújni. Ráadásul ez a póz a hordozó személynek is nagyon fárasztó és kényelmetlen.

A helyes technika

A baba hasa tehát a hordozó személy testéhez érjen, lábai legyenek széles terpeszben, a hordozó testét a két lábával ölelje át, és térdhajlattól térdhajlatig legyen alátámasztva. A hordozó szorosan illeszkedjen, tartsa a törzsét (előre-hátra hajolva a gyerek törzse szorosan a hordozó személy törzséhez simulva marad). Egész kis babáknak a fejét vagy a tarkóját is meg kell támasztani, később lejjebb húzódhat a hordozó széle, majd a kis kezek is kint lehetnek.

Miben hordozzunk?

Olyan hordozót válasszunk, amelyben a fent említett, anatómiailag helyes hordozási mód megvalósítható. A tapasztalt, több éve hordozó anyák, akiket ismerünk, megválnak a kengurutól, mert a legtöbb kenguru nem felel meg ennek a feltételnek. A sokféle hordozóeszköz közül választhatjuk a hordozókendőt, az ázsiai eredetű mei tait, vagy a kenguruhoz első látásra nagyon hasonló, de a babának anatómiailag helyes alátámasztást biztosító formázott hordozókat.

A teljes levél letölthető, nyomtatható változata (pdf)

• Az utcán sétálva talán te is láthattál már olyan hordozott babákat, akiket az anyukájuk vagy apukájuk úgy fordított, hogy minél többet lássanak a nagyvilágból: nem a szüleik felé néztek, hanem arccal kifelé.
• Lehet, hogy te is találkoztál már olyan prospektussal, amelyben maga a hordozóeszköz-gyártó javasolta ezt a fajta hordozási módot.
• Én magam is sokszor hallottam már szülőktől, hogy azért fordítják arccal kifelé a babájukat a hordozóban, mert észrevették, hogy forgolódik és nézelődni szeretne.

Bár a gyakorlatban is láthatod ezeket a példákat, azt javaslom, te kerüld az ilyen hordozási módokat!

A babák 3-4 hónapos koruk körül egyre kíváncsibbak lesznek, és valóban egyre többet szeretnének látni a külvilágból. Az elöl hordozási pozíciók többségében korlátozottabb a kukucskálás lehetősége. Ezért az elölhordozás kb. 4 hónapos korig javasolt, ezután ajánlott a csípőn és háton hordozásra váltani, mert így jobban tud nézelődni a kicsi.

(Ha a gyermek eléri az 5-7 kilós súlyt, akkor a hordozó személy egészsége szempontjából is a csípőn és háton hordozás javasolt.)

Ahhoz, hogy a hordozás mindkettőtöknek igazán kellemes élmény legyen, érdemes betartanod néhány fontos szabályt:

• Kisbabád lehetőleg függőleges helyzetben, kellő magasságban legyen a hordozóeszközben, és szorosan simuljon hozzád (bármerre dőlsz vagy fordulsz, a baba teste ne távolodjon el a tiédtől). Ez a testhelyzet biztosítja gyermeked számára a szabad légutakat.
• A kicsi hátát ölelje körül a hordozóeszköz, így megfelelően tartja a gerincét (amennyiben kellően szoros is a kötés).
• Ha a baba nem tartja még a fejét, akkor a hordozó(kendő) szárával kell megtámasztani a tarkóját.
• A gyermek lábai terpeszben legyenek, a térdei behajlítva. A hordozóeszköz térdhajlattól térdhajlatig érjen, támassza alá a combokat is, ne csak a popsit! Ez a pozíció segíti az egészséges csípőfejlődést.
• A gyermek mindig feléd nézzen hordozás közben!

Ha úgy érzed, gyermeked többet szeretne látni a világból, tedd a csípődre vagy vedd a hátadra! Ugyanis ha arccal kifelé fordítod a hordozóban, valóban többet lát, de más szempontból ártalmas lehet:

Az arccal kifelé fordított hordozás…

… homorításra kényszeríti a kicsi gerincét, mely természetellenes egy kisbaba számára.
… nem tesz jót a baba csípőjének, mert arccal kifelé fordítva nem biztosítható a kívánt terpesztett guggoló lábtartás.
… pszichésen is megterhelő a csecsemő számára: folyamatosan ki van téve a külvilág ingereinek. Nem tud elbújni, ha elfárad, álmos vagy esetleg megijed valamitől.

Ha a csípődön vagy hátadon viszed gyermekedet, nagyszerűen tud nézelődni, és közben mindkettőtök számára tudod biztosítani a helyes, biztonságos és kényelmes hordozást. (Ezeket a hordozási módokat könnyedén megtanulhatod egy hordozókendő tanfolyamon.)

Írta:

Mészáros Anikó
babahordozási tanácsadó, hordozókendőtanfolyam-vezető

Fotó:

Szentendrei Antal
www.szentendreifoto.hu

Ha arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy hogyan jött az ötlet, hogy az ember hordozza a gyermekeit, vissza kell mennünk egészen a gyökerekig. Nézzünk szét az állatvilágban!

Utódgondozás szempontjából két nagyobb csoportot különböztethetünk meg: szakaszosan gondoskodó állatokat, melyek hosszabb-rövidebb időre magukra hagyják kicsinyeiket, hogy pl. élelem után kutassanak, illetve folyamatosan gondoskodó állatokat, amelyeknél legalább az egyik szülő szünet nélkül az utódok mellett tartózkodik. Egy másik felosztás szerint vannak fészeklakó állatok (pl. énekesmadarak, bizonyos kistestű emlősök), melyek kicsinyeiket egy állandó, védett helyen, fészekben, odúban nevelik, míg azok elég érettek lesznek ahhoz, hogy elhagyják a biztos menedéket. Vannak fészekhagyó állatok (pl. vízimadarak, nagytestű növényevő emlősök), melyek szinte folyamatos mozgásban vannak, és legfeljebb az utódok megszületéséig telepednek le, ezért ezeknek az utódoknak olyan éretten kell világra jönniük, hogy rögtön követni tudják szüleiket. Végül vannak a hordozott állatok (pl. erszényesek, főemlősök), akiknek szintén éretlenek a kicsinyeik ahhoz, hogy önállóan mozogjanak vagy ellássák magukat, de őket a szülők – életmódjukból kifolyólag – mégsem fészekben nevelik, hanem saját testükön viszik magukkal mindenhova.

Az utódgondozást a kifejlett állatok életmódja mellett a világra jövő utódok érettsége határozza meg. Vannak éretlen utódú, rendszerint kistestű állatok (pl. rágcsálók), melyek meglehetősen szaporák, tehát viszonylag rövid vemhesség után sok utódot hoznak világra. Ezek az utódok kifejezetten éretlenek (többnyire csupaszok és szemük még csukva van, alig tudnak mozogni), de gyorsan növekednek. Agyuk is gyorsan nő, de testükhöz képest kicsi marad. Ellentétük az érett utódú állatok (pl. főemlősök), melyek viszonylag hosszú vemhesség után hozzák világra kevés számú utódukat, akik jóval érettebbek (szőrrel borítottak, és elég erősek és ügyesek ahhoz, hogy önállóan mozogjanak, vagy megkapaszkodjanak szüleikben). Testük és agyuk is lassan növekszik, de ez az agy a testmérethez képest nagy.

Az embergyermek a főemlős kölykökhöz képest meglehetősen éretlenül születik. Ugyan szeme már nyitva, és az állatvilágban a legnagyobb aggyal rendelkezik, de agya, idegrendszere mégis éretlen, fizikai képességei pedig messze alulmaradnak a többi főemlős kölyökéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül hihetetlen fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig tehát egyáltalán nem olyan tempóban fejlődik, ahogy azt egy érett utódú főemlőstől várnánk. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy sajátos evolúciós kompromisszum az oka. Ez dióhéjban arról szól, hogy miután az ember kiemelkedően nagy aggyal rendelkezik, arányosan szokatlanul nagy koponyára van szüksége. Azzal viszont, hogy őseink felegyenesedtek, és kétlábon járó élőlényekké váltak, olyan formán alakult át a csípőjük, hogy a szülőcsatornán már nem fért volna át egy érett agyat tartalmazó koponya. Az ember ezért kénytelen idő előtt, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. Ez az „idő előtt” R. D. Martin főemlősöket kutató zoológus számításai szerint 12 hónapot jelent, tehát szerinte ha az embernek nem kéne éretlenül megszületnie, 21 hónapot töltene az anyaméhben. Ez a 12 hónap fejlődési tempóját tekintve tehát a méhen belüli fejlődés ritmusát követi, ezt követően pedig már határozottan főemlős módjára cseperedik tovább az embergyerek. 12 hónapig viszont olyannyira védtelen és önállótlan, hogy folyamatos gondoskodásra szorul. Az ember biológiai szempontból nem fészeklakó élőlény, ezért más módon kell megoldania ezt a folyamatos gondoskodást. Ezért választotta távoli rokonaihoz hasonlóan azt, hogy testén hordozza kicsinyeit mindaddig, amíg elég önállóvá válnak, és tette ezt évmilliókon keresztül.

EGY KIS ANATÓMIA

Lássuk most közelebbről az embert, ezt a hordozott élőlényt!

A felnőtt ember csont- és izomrendszere tökéletesen alkalmazkodott a kétlábon járáshoz. 33-35 csigolyából álló gerince ún. kettős „S” alakban fut végig a törzsön, hogy biztosan, ugyanakkor rugalmasan megtartsa az ember felsőtestét és fejét. Csípője elég masszív ahhoz, hogy elbírja felső testét és a rajta megtapadó, nagyméretű izmok által kifejtett erőt, a csípő alakja pedig oly módon fejlődött, hogy képes helyén tartani a mozgó lábakat, melyekre immár az egész test ránehezedik. Utóbbi feladatot a csípőízület látja el, mely a medencecsontban található mély bemélyedéséből, ízületi vápából és a combcsont fejéből, illetve az ezeket összekötő szalagokból épül fel. Az ember lába szintén a kétlábon járáshoz alkalmazkodott, különleges statikával ellátott rendszer. A láb csontjai szinte teljesen egyenesek, hiszen így a legalkalmasabbak a test súlyának megtartására. Mindent egybevéve a felnőtt emberi test képe egy függőleges, erőteljes, dinamikus rendszert mutat.

1. A felnőtt kettős S alakú és az újszülött C alakú gerince 2. A felnőtt (balról) és az újszülött (jobbról) csípője

Egy újszülöttnél egészen más formákkal találkozunk. Gerincében még nem fedezhetőek fel a fej emelésével, majd az üléssel, állással, járással kialakuló görbületek, így az egy egységes, görbe ívet ír le, azt az ívet, amit már a méhen belüli élet során is megfigyelhetünk. Csontjainak egy része még fejletlen, így a csípőízület csontjai is. A medencecsontban lévő ízületi vápa még jóval sekélyebb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont találkozása, és „összekapaszkodása” még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél. A csípőízület egészséges fejlődését szintén a mozgás segíti elő, azaz ha a combcsont megfelelő szögben és irányban illeszkedik a vápába, és így mélyíti azt. (Ez a megfelelő szög és irány H. J. Büschelberger ortopéd orvos számításai alapján úgy jön létre, ha a baba lábai kb. 80 fokos terpeszben vannak, és behajlított lábainak combcsontja és lábszárcsontja szintén kb. 80 fokot zárnak be.) Érdekes jelenség az is, hogy az újszülöttek lába fiziológiásan görbe. Ez is csak a lábra állással fog kiegyenesedni.

Érdemes kitérni még az újszülöttek idegrendszerére. Ahogy korábban szó volt róla, még az időre született újszülöttek is éretlenek, és ez az éretlenség érinti az idegrendszert is. Érzékelésük még messze elmarad a felnőttekétől, vagy akár a nagyobb gyerekekétől, mozgásuk rendezetlen, szabályozatlan, és különböző reflexekkel tarkított. Bár ezeknek a reflexeknek a kialvását a fejlődés jeleként szokás értelmezni, mégis érdemes odafigyelni néhányra ezek közül, mert ezekben is felfedezhetjük a hordozottság gyökereit. Ilyenek a tenyéren és talpon is kiváltható fogóreflex, amikor a baba rámarkol a tenyerét megérintő tárgyra vagy kézre, illetve az átkaroló (Moro-) reflex, amikor a baba hirtelen, ijesztő inger hatására ölelő mozdulatot tesz. Ezek mind azt jelzik, hogy az újszülöttekbe be van programozva az, hogy valaki ott lesz testközelben, akibe bele tudnak kapaszkodni.

MI TÖRTÉNIK A BABA TESTÉVEL HORDOZÁS KÖZBEN?

Egy ma már idejét múlt elképzelés szerint a babáknak az tesz jót, ha vízszintes kemény felületre fektetik őket, hogy „szép egyenes” legyen a gerincük. Ma már tudjuk, hogy a gerinc sohasem egyenes, sem újszülött-, sem felnőttkorban, és azt is tudjuk, hogy a baba gerincének az tesz a legjobbat, ha megtámasztjuk a számára megfelelő, fiziológiás helyzetben. Az ortopédiailag megfelelő hordozóeszközök a baba gerincét függőlegesen, a természetes ívét megtartva támasztják meg. Persze a csecsemők izomzata még nem elég fejlett ahhoz, hogy részt vegyen ebben a tartásban, ezért a jó hordozóeszközök helyes alkalmazása során a még gyenge izmok feladatát maga a hordozóeszköz veszi át. Így a baba – sok téves elképzeléssel szemben – nem ül a hordozóban, hanem pontról pontra megtámasztott, domború ívű gerinccel hozzásimul a hordozó személy testéhez. Sokszor találkozunk azzal a félelemmel, hogy a hordozás árt a baba gerincének. Ma már rendelkezésünkre állnak olyan kutatások, amelyek számadatokkal bizonyítják, hogy a hordozott gyermekek nem küzdenek gyakrabban gerincproblémákkal, mint a nem hordozottak.

A gerinchez hasonlóan a csípő fejlődésének is a fiziológiás helyzet megtartása kedvez leginkább. Ezért ajánlják a hordozási szakértők, hogy a baba olyan hordozóban legyen, ami térdhajlattól térdhajlatig alátámasztja, így megvalósulhat a terpesztartás térdben behajlított lábakkal. Érdemes ezen a ponton megemlíteni a csípőfejlődési rendellenességeket. Ha egy újszülött a „szokásosnál” is éretlenebb csípővel születik (pl. csípődiszplázia esetében), akkor fennáll a veszély, hogy a combcsont kórosan helyezkedik el az ízületi vápában, vagy akár el is hagyja azt. Az ilyen jellegű elváltozásokra a csípőszűrés elterjedéséig sokszor csak a járás megindulásakor derült fény. Jelenleg a csípőfejlődési rendellenességek „klasszikus” terápiája a terpeszpelenka (amennyiben a rendellenességhez túl feszes izomzat társul) vagy a kengyel (ha a rendellenesség mellett petyhüdt izomzat, hipotónia figyelhető meg). Mindkettő célja az, hogy megtartsák a csípőízületet a Büschelberger által leírt pózban. Ezek az eszközök azonban jelentősen megnehezítik a családok mindennapjait, a szülő-gyermek kapcsolat természetes megélését. Egyes számítások szerint azonban a fent bemutatott terpesztartás egy sokkal testhezállóbb módszerrel is kivitelezhető: a csípőnhordozás során ugyanis a babák terpesze kb. 90 fokos, a szorosan megkötött hordozókendő pedig alkalmas mind a túl feszes, mind a túl laza izomzattal körülvett csontokat ortopédiailag helyes pozícióban rögzíteni. A terápia hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a természeti népeknél a csípőfejlődési rendellenességek szűréssel kimutatható változatai eltűnnek, meggyógyulnak.

A csontrendszer mellett az izomzatra is jótékony hatással van a hordozás. Az izomtónus optimális igénybevétele, az izmok finom, de szinte állandó mozgása gyengéden edzi a babát, aki így jó eséllyel hamarabb meg tudja tartani a fejét, majd a törzsét.

A mozgás nem csak magukra az izmokra hat, hanem az egész idegrendszerre. A hordozó személy folyamatos mozgása (legyen szó monoton, ritmusos mozgásokról vagy hirtelen, nagy mozdulatokról) optimális ingerkörnyezetet biztosít a mozgásfejlődésért felelős agyi területek számára, így nem ritkán áll elő az, hogy azoknak a hordozott babáknak, akiket gyakorta féltenek attól, hogy az állandó hordozás miatt később fognak majd mozogni, hamarabb indul meg a mozgásfejlődésük, de legalábbis jóval harmonikusabban, mint nem hordozott társaiknak. Az idegrendszer azonban nem csak a mozgás által juthat extra előnyökhöz, hanem attól a helyzettől, amit maga a hordozás biztosít. A hordozott babák függőlegesen, a felnőttekkel közel azonos magasságból szemlélhetik a világot. Környezetük gazdagon látja el ingerekkel érzékszerveiket anélkül, hogy túlzottan igénybe venné azokat, illetve a fejlődő agyat, így az idegsejtek között sűrű kapcsolati hálózat alakulhat ki.

A sort még sokáig lehetne folytatni, ha még alaposabban beleásnánk magunkat a biológia ma rendelkezésre álló bőséges ismeretanyagába, és ki tudja, hány olyan tényező van még, amiről még csak sejtéseink sincsenek… De ezt a néhány pontot összegyűjtve is azt látjuk, hogy az újszülött mind felépítésében, mind viselkedésében is magában hordozza annak a jelét, hogy ahogy őseit is hordozták, úgy ő is ezt várja szüleitől. Ahogy a hordozás végtelenségig sorolható (élettani) „ajándékai” is mind arra engednek következtetni, hogy ez a gyermekeinkről való gondoskodás általunk ismert legoptimálisabb módja.

Írta: Szegi-Holtzinger Zita gyógypedagógus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó

Fotók: Kálmán Melinda (kivéve: Kenguru, Fogóreflex – Szegi-Holtzinger Zita)

Rajzok: Szegi-Holtzinger Zita

Irodalom:

Didymos GmbH: The frog leg position – Adaptation for being carried. http://www.didymos.com/index.php?s=sah&t=babys%20anatomie

Göllesz Viktor, dr. (2002): A fejlődéstan alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó

Horváth László, dr. (2002): Funkcionális anatómia. Nemzeti Tankönyvkiadó

Kirkilionis, Evelin, dr.: Unfounded fear of postural damage by carrying. http://www.didymos.com/index.php?s=kirk99

Mező Róbert, dr. a hordozásról. http://anzix.hu/hordozas/film09.avi

Ónodi Ágnes – Szabó Veronika (2009): Tanfolyamvezetői képzés. Jegyzet.

Small, Meredith F. (1998): Our Babies, Ourselves: How Biology and Culture Shape the Way We Parent. Anchor Books

Manapság a bababoltokban a különféle hordozóeszközök széles kínálatával találkozni. Az áruk párezer forinttól többtízezer forintig terjed. Minőségük hasonlóan széles skálán mozog, azonban az ár korántsem biztos, hogy arányos a minőséggel. Egy minőségi hordozót nyilván nem a legolcsóbb kategóriában fogunk találni, de nem szabad csak az árra hagyatkoznunk: gyakorta találkozunk ugyanis csillagászati árú, ám nem megfelelő minőségű hordozókkal is.

Fontos, hogy a hordozóeszköz helyesen tartsa a babát, megfelelően terhelje a szülőt, és hosszútávon is kényelmes legyen mindkettőjük számára.

A baba szempontjából az alábbiakat kell tudnia egy jó hordozóeszköznek:

1. Szorosan ölelje körül a baba törzsét!

A kellő szorosság azt jelenti, hogy a baba és az őt hordozó személy teste úgy egymáshoz simul, hogy egy testként mozognak: ha a felnőtt előre-hátra-oldalra dől, a baba mellkasa akkor sem távolodik el az övétől. A körülölelés azt jelenti, hogy a hordozóeszköz a baba törzsét minden oldalról támasztja. Ez kicsi babáknál elengedhetetlenül fontos, nagyobbaknál már inkább csak kényelmi funkciója van. Szintén a kicsi babák hordozásánál kell figyelnünk rá, hogy a hordozóeszköz alkalmas legyen a fej megtámasztására – oldalirányban is.

2. Szélesen támassza alá a babát!

Az optimális csípőfejlődéshez fontos, hogy a hordozó alulról ne csak a baba popsiját tartsa, hanem térdhajlattól térdhajlatig támassza őt alá. Vagyis a jó hordozóban a baba lába nem lóg, hanem felhúzva, terpeszben, térdben behajlítva van, és az eszköz a combját is támasztja.

Ha a kiszemelt hordozó mindezt tudja, akkor már „csak” arra kell figyelnünk, hogy helyesen használjuk! Azaz legyen mindig megfelelő a szorosság, és a baba mindig arccal a hordozó személy felé legyen benne. Csak így tud megvalósulni a széles alátámasztás, valamint a baba hátának helyes megtámasztása. Továbbá pszichológiai okokból is így ajánlott hordozni, hogy a baba el tudjon bújni, ha arra van szüksége. Ha a baba már elérte az 5-7 kilós határt, illetve szeretne nézelődni, többet látni a világból, akkor hordozd őt csípőn, illetve háton! (Itt szeretnénk figyelmedbe ajánlani az arccal kifelé történő hordozásról szóló írásunkat.)

Hordozóvásárlásnál gondold végig, melyik családtag, milyen helyzetekben fogja használni az adott eszközt, mekkora a gyermeked, ez lesz-e az egyetlen hordozóeszközötök, vagy mást is tervezel venni! Ha egy hordozót sokszor és sokáig szeretnél használni, akkor legyen kényelmes hosszú távon, nagyobb gyerekkel is!

Lehetőleg ne vásárolj licitálós oldalakon „no-name” hordozóeszközt! Ha használt vagy licitálós hordozót vennél, győződj meg más forrásokból is a minőségéről (ne csak az eladótól)! Keress rá a termék fantázianevére, és nézd meg, dob-e ki ezzel kapcsolatos infókat az internet, használ-e más is ilyen hordozót, mik a tapasztalatai, illetve fordulj kérdéseiddel hozzánk, tanácsadóinkhoz!

A puding próbája az evés. Mindenképp érdemes a kiszemelt hordozót megnézni, megtapogatni, és főként kipróbálni! Ne sajnáld erre az időt! Nézz meg, próbálj ki többfélét is, hogy legyen összehasonlítási alapod! A próbára vidd magaddal a gyermekedet is! Az eszközt lehetőleg próbálja fel minden családtag, aki használni fogja! Ha kölcsön tudsz kérni ismeretségi körödben, vagy egy közeli babahordozó klubban valamilyen hordozót, élj a lehetőséggel, mert így valós élethelyzetekben és hosszabban tesztelheted a kiválasztott eszközt!

A fentebb részletezett elvárásoknak a hazai kínálatban az alábbi eszköztípusok felelnek meg: szövött hordozókendő, rugalmas hordozókendő, mei tai vagy másnéven kötős kenguru (és az ázsiai eredetű hordozók egyéb változatai: podaegi, onbuhimo), karikás kendő, erszény, csatos, formázott hordozók (SSC), valamint az úgynevezett hibridek, amelyek a fenti eszközök keverékei.

Lássuk a különféle eszközök tulajdonságait, melyik mit tud!

SZÖVÖTT HORDOZÓKENDŐ

A legsokoldalúbb eszköz, ugyanis újszülött (sőt koraszülött) kortól a hordozós kor végéig (kb. 4 éves korig) használható.

Elöl-, háton- és csípőnhordozásra is tökéletesen alkalmas. Minden pozícióban többféle kötés is létezik, ami hozzájárul, hogy megtaláljátok a számotokra legkényelmesebb, legjobb megoldást.

Állíthatósága verhetetlen: mindig tökéletesen igazodik a hordozó és a hordozott méreteihez.

Helyes használatának elsajátítása gyakorlást igényel. Ugyanakkor a tanulásba fektetett idő busásan megtérül a kendő által kapott kényelem és kihasználhatóság miatt.

Bővebben itt olvashatsz a különféle szövött kendők tulajdonságairól.

RUGALMAS HORDOZÓKENDŐ

Pamut, illetve pamut és valamilyen rugalmas szál keverékéből készült kendő. Nevét jellegzetes tulajdonságáról kapta: egy vagy több irányban rugalmas az anyaga.

A rugalmas kendők alapvetően pici baba elöl hordozásához használatosak, tehát néhány hónap elteltével másik hordozóra kell váltani.

Pillanatnyilag egyetlen olyan márkát ismerünk, ami a gyártó ajánlásához hűen valóban nagy gyerekkel is használható, háti hordozásra is alkalmas (kipróbáltuk!), tehát akár egyetlen hordozónak is ajánlható, mert kiszolgálja a családot a hordozós kor végéig.

MEI TAI (VAGY KÖTŐS KENGURU)

Ázsiai eredetű hordozóeszköz, egy téglalap alakú ún. body-ból és négy pántból áll. A mei tai klasszikus változatát csak kb. 4 hónapos kortól ajánlott használni, mikor a baba már valamelyest tarja magát, mert a mei tai-ban a kicsi babáknál elengedhetetlen körülölelés, illetve a fej megtámasztása sem valósul meg tökéletesen. Léteznek azonban már olyan mei tai-ok, vagy még inkább hibrid hordozók (pl. kis body-jú, kendőpántos mei tai-ok), amik újszülöttek hordozására is alkalmasak.

Mei tai-ban leginkább elöl és háton szokás hordozni, de csípőn is lehetséges. Sokan egyszerűbbnek, gyorsabbnak tartják a kendőnél – de erről megoszlanak a vélemények. A mei tai a hordozós kor végéig használható.

Az ázsiai eredetű hordozók itthon kevésbé elterjedt változata még a podaegi és az onbuhimo. Előbbi abban tér el a mei tai-tól, hogy csak két pántja van (felül), viszont a body-ja a rögzítés érdekében meghosszabbított, utóbbin pedig a két alsó pánt helyett karikák helyezkednek el.

Ha még többet szeretnél tudni az ázsiai eredetű hordozókról, olvasd el a mei tai-okról szóló cikkeinket!

KARIKÁS KENDŐ

Egy rövidebb, egyik végén két karikával ellátott kendő. Féloldalas hordozó, ezért hosszútávú, illetve rendszeres hordozás esetén a szülő és a gyermek érdekében is ajánlott váltogatni az oldalakat.

Gyorsan felvehető, használata gyorsan elsajátítható. Mérete könnyedén állítható.

Leginkább csípőnhordozásra használatos, de elöl és háton is lehet vinni benne a babát.

ERSZÉNY

Talán ennek a hordozónak a legkorlátozottabb a felhasználása. Nem vagy csak nagyon kis mértékben állítható, ezért csak egy bizonyos vastagságú ruhába öltözött, egy bizonyos méretű hordozó személy tudja használni egy bizonyos méretű babával. (Vagyis ha eltérő testalkatú a két szülő, akkor az erszény csak egyikükre jó. És őrá is csak egyféle vastagságú ruhában, tehát pl. a télikabát fölött hordható erszény biztos, hogy túl laza lenne, ha póló van rajtunk.)

Használata gyorsan elsajátítható. Használaton kívül nagyon kicsire összehajtható, ez a hordozó foglalja a legkisebb helyet. Rendszerint elöl és csípőn szokás benne hordozni. Kicsi babát előre azonban – az állíthatatlansága miatt – csak fektetve lehet beletenni, amit mi nem ajánlunk.

Féloldalas hordozó, ezért hosszútávú, illetve rendszeres hordozás esetén a szülő és a gyermek érdekében is ajánlott váltogatni az oldalakat.

CSATOS / FORMÁZOTT / PÁRNÁZOTT HORDOZÓ (SSC, SOFT STRUCTURED CARRIER)

Ahogy az elnevezéseiből kiderül, ez egy csatos, formázott, párnázott hordozó. Sportos megjelenésű eszköz.

Állíthatósága kicsit szűkebb korlátok között mozog, mint pl. egy kendőnek, vagy mei tai-nak, viszont menet közben is könnyedén állítható. Egyes márkák különféle megoldásokat kínálnak az újszülöttek hordozására, de igazából ennek az eszköznek is kb. 4 hónapos kortól jön el az ideje.

Alapvetően elöl- és hátonhordozásra használatos, de csípőnhordozás is kivitelezhető vele.

Használaton kívül a hordozót nagyon egyszerűen, a derékpánt kicsatolása nélkül vihetjük magunkon, ezért a fel-lekéredzkedő tipegő fel-levétele gyorsan és utcaseprés nélkül oldható meg.

A hordozók sorát szinte a végtelenségig lehetne folytatni, ugyanis a fenti hordozók kombinálásával különféle, ún. hibrid hordozók jöttek létre, amik több hordozó előnyeit igyekeznek egyetlen eszközben ötvözni. Például a mei tai és a csatos hordozók keresztezéséből csatos derekú, de felül kötős hordozó jött létre; a mei tai és a kendő házasságából pedig kendős pántú mei tai született. Léteznek különféle csatos csípőhordozók, kendőpántos, de csatos derékpántú tai-ok, és a kombinációk számának tényleg szinte csak a képzelet szab határt.

Ha további segítségre van szükséged, akár a hordozó kiválasztásával, akár a használatával kapcsolatban, fordulj bizalommal képzett tanácsadóinkhoz!

Írta:

Szentmarjay-Kertész Lívia
baba- és gyermekhordozási tanácsadó

Fotók:

Kálmán Melinda
fotográfus

KAP LEVEGŐT A BABA?

Tudományos kutatás eredményei állnak rendelkezésünkre arról, hogy a hordozóban vízszintesen hordozott, a függőleges pozícióban hordozott, valamint az ágyra letett babák agya ugyanúgy hozzájut a működéséhez, így a baba jóllétéhez szükséges oxigénmennyiséghez. A vizsgálatban koraszülött és időre született babák egyaránt részt vettek: mérték a különböző pozícióban levő babák vérének oxigén telítettségét, a szívverésüket, hasi légzésüket, orruknál a légáramlást és a mozgásaikat. A kutatás szerint megnyugodhatunk: a hordozott babák megbízhatóan kapnak levegőt.

TESTKÖZELSÉGET MINDEN BABÁNAK!

Minél kisebb egy baba, annál inkább igaz rá, hogy a légzésszabályozása arra épül, hogy folyamatos, szoros testkontaktusban van egy másik emberrel. Ez az idegrendszeri háttere annak a jelenségnek, hogy az ágyba letett babák légzése időnként kimarad. Mindez hordozás közben nem történhet meg, mert a hordozó személy saját légzése, valamint testmozgásai kiegészítik a baba tökéletesen önálló működéshez még éretlen légzésszabályozását.

Rengeteg, páratlanul egységes kutatási eredmény tanúsága szerint a kritikus állapotban levő babák életkilátásait a másik embertől való távolság jelentősen csökkenti; de az érett, egészséges babák számára is komoly hátrány a másik embertől való távolság. Szoros testkontaktus hiányában, légzésszabályozásuk mellett, romlik a hőszabályozásuk és idegrendszeri fejlődésük is. Sírósabbakká válnak, kevesebbet szopnak, csökken az anya tejének mennyisége. A távolság baba és gondozója között gyengíti a kötődést, csökkenti a szülők kompetencia-érzését, ezzel a családi harmóniát. A felsoroltak közül több tényezőnek (idegrendszeri fejlődés, szoptatás, kötődés) komoly, egész életre szóló egészségügyi hatása van.

Mindezek fényében nagyon fontos lenne, hogy az Amerikai Egyesült Államokhoz, Hollandiához vagy Svédországhoz hasonlóan Magyarországon is általánossá váljon az a gyakorlat, hogy a koraszülött babák minél több időt töltsenek az inkubátor helyett szoros testkontaktusban (kenguru-módszer). Hasonlóan nagy a jelentőssége annak, hogy a várandós, valamint a babás, kisgyerekes szülők megbízható, pontos információhoz jussanak a helyes, könnyed és kényelmes babahordozás módjáról, és az erre a célra alkalmas, jól bevált babahordozó-eszközökről.

HOGYAN HORDOZZAK?

A baba hasa simuljon szorosan a hordozója testéhez! Ez azt is jelenti, hogy a baba biztosan felénk néz (nincs kifelé fordítva), és függőleges helyzetben van. A szorosság akkor megfelelő, ha akármerre mozdulunk (hajolunk, dőlünk), a baba teste ugyanolyan szorosan simul hozzánk. Ez biztosítja a gyermek gerincének egészséges fejlődését, a baba teljes biztonságérzetét és a mi kényelmünket egyaránt.

Ha mindez érvényesül, akkor nyugodtak lehetünk akkor is, ha ruhánk vagy a hordozóeszköz eltakarja a baba arcát!

A baba lába legyen terpeszben és térdben behajlítva, hogy a csípője egészségesen fejlődjön!

Az elölhordozás csak kisbabák esetén kielégítő hordozási mód. 5-7kg-os súly, illetve négy hónapos kor fölött kikerülhetetlen a váltás a csípőn- és/vagy a hátonhordozásra.

Ha segítségre, további megbízható információra van szüksége a babahordozással, babahordozó-eszközökkel kapcsolatban, hazánkban egyre több jól képzett baba- és gyermekhordozási tanácsadó áll rendelkezésére. Keresse őket, és forduljon hozzájuk bizalommal!

Írta:

Ónodi Ágnes
biológus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó

Irodalom:

Anderson, G. C. 1991. Current knowledge about skin-to-skin (kangaroo) care for preterm infants. J Perinatol. 11(3): 216-226.

Charpak, N., Ruiz-Peláez, J. G.,  Figueroa, Z. & Charpak, Y. 2001. A Randomized, Controlled Trial of Kangaroo Mother Care: Results of Follow-Up at 1 Year of Corrected Age. Pediatrics 108(5): 1072-1079.

Chwo, M.J., Anderson, G.C., Good, M., Dowling, D.A., Shiau, S.H. & Chu, D.M. 2002. A randomized controlled trial of early kangaroo care for preterm infants: effects on temperature, weight, behavior, and acuity. J Nurs Res. 10(2): 129-142.

Conde-Agudelo, A., Diaz-Rossello, J. L. & Belizan, J. M. 2003. Kangaroo mother care to reduce morbidity and mortality in low birthweight infants. Cochrane Database of Systematic Reviews Issue 2.

Csóka, Sz. 2008. Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükrében. Kopp M. (szerk) Életminőség és esélyerősítés a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest

Feldman, R. & Eidelman, A. I. 2003. Skin-to-skin contact (Kangaroo Care) accelerates autonomic and neurobehavioural maturation in preterm infants. Developmental Medicine & Child Neurology 45: 274-281.

Feldman, R., Eidelman, A. I., Sirota, L. & Weller, A. 2002. Comparison of Skin-to-Skin (Kangaroo) and Traditional Care: Parenting Outcomes and Preterm Infant Development. Pediatrics 110(1): 16-26.

http://index.hu/kulfold/2010/03/24/egymillio_babahordozot_hivnak_vissza/

http://www.rtlhirek.hu/video/86145

Hunziker, U. A. & Barr, R. G. 1986. Increased Carrying Reduces Infant Crying: A Randomized Controlled Trial. Pediatrics 77: 641-648.

Kirkilionis, E. Unfounded fear of postural damage by carrying. http://www.didymos.de/english/html/kirk99.htm

Kirkilionis, E. 2005. Ein baby will getragen sein. Kösel Verlag

Korner, A. F. & Thoman, E. B. 1972. The Relative Efficacy of Contact and Vestibular-Proprioceptive Stimulation in Soothing Neonates. Child Development 43(2): 443-453.

St. James-Roberts, I., Hurry, J., Bowyer, J. & Barr, R. G. 1995. Supplementary Carrying Compared With Advice to Increase Responsive Parenting as Interventions to Prevent Persistent Infant Crying. Pediatrics 95(3): 381-388

Mathai, S., Fernandez, A., Mondkar, J. & Kanbur, W. 2001. Effects of Tactile-Kinesthetic Stimulation in Preterms: A Controlled Trial. Indian Pediatrics 38: 1091-1098.

Ruiz-Peláez J. G., Charpak, N. & Cuervo, L. G. 2004. Kangaroo Mother Care, an example to follow from developing countries. BMJ 329: 1179-1181.

Schill, B. 2006. „Kengurubébik” a PIC-en  Elhangzott a Születés Hete 2006 nyitónapján 2006. május 7-én.

Swinth, J. Y., Anderson, G. C. & Hadeed, A. J. 2003. Kangaroo (skin-to-skin) care with a preterm infant before, during, and after mechanical ventilation. Neonatal Netw. 22(6): 33-38.

Swinth, J. Y., Nelson, L. E., Hadeed, A. & Anderson, G. C. 2000. Shared Kangaroo Care for Triplets. American Journal of Maternal Child Nursing 25(4): 214-216.

Tessier, R., Cristo, M., Velez, S., Girón, M., Figueroa de Calume, Z., Ruiz-Paláez, J. G., Charpak, Y. & Charpak, N. 1998. Kangaroo Mother Care and the Bonding Hypothesis. Pediatrics 102(2), p. e17.

Stening, W., Nitsch, P., Wassmer, G. & Roth, B. 2002. Cardiorespiratory Stability of Premature and Term Infants Carried in Infant Slings. Pediatrics 110(5): 879-883.