Ölbebaba-sztori

2008-ban a Mamami.hu fórumáról összegyűlt egy kis csapat, hogy megszervezzék az első Nemzetközi Babahordozó Hét hazai programját. A cél az egészséges, biztonságos és kényelmes babahordozás népszerűsítése volt, és viszonylag hamar kiderült, hogy a legjobb módja a közös munkának az, ha szervezett formában folytatjuk. 2009 végére, többszöri nekifutásra sikerült megalapítani az Ölelés Babahordozó Egyesületet, megszületett az Ölbebaba.

2010-től beindult a munka. Igyekeztünk a legváltozatosabb módon terjeszteni a babahordozást: honlapot (www.olbebaba.hu) és Facebook oldalt indítottunk, eljutottunk újságok oldalaira, rádió- és tévéműsorokba. Évről évre csatlakoztunk a Nemzetközi Babahordozó Héthez, majd mikor azt tapasztaltuk, hogy a helyi szervezők várakozáson felüli lendülettel vették át a stafétát, hátrébb léptünk, és a továbbiakban szakmai és szervezeti hátterünkkel támogattuk őket. Részt vettünk családoknak szóló rendezvényeken a nagyobb fesztiváloktól a kisebb kerületi baba-mama napokig, elindítottuk a saját programjainkat, mint a Hordozásünnepet és az Ölbebaba klubokat, feltaláltuk a babás mozit (amit később átvett egy azóta megszűnt művészmozi), és rendszeresen vendégei voltunk a Védőnő-Szülésznő Konferenciának. Segítséget nyújtottunk a családoknak online tanácsadás és szakmai ajánlások formájában, és elsőként készítettünk térképes keresőt a babahordozási tanácsadókról és a babahordozó klubokról, hogy összehozzuk őket a számukra elérhető személyes segítségekkel. Kivettük a részünket a szakmai munkából is. Többen elvégeztük valamelyik babahordozó iskola képzését, nyomon követtük az iskolák életét, próbáltuk folyamatosan gyarapítani a tudásunkat. Szakmai anyagokat gyűjtöttünk, cikkeket írtunk, és 2011-ben kiadtuk saját, Babahordozás című információs füzetünket. Ugyanebben az évben Országos Babahordozó Szakmai Napot szerveztünk, ahol kísérletet tettünk egy összehangolt szakmai munka elindítására, 2014-ben pedig a babahordozás ortopédiájáról tartottunk szakmai konferenciát. Együtt dolgoztunk más civil szervezetekkel, többek között az LLL Magyarországgal, a TAVAM-mal és a NOE-val, és több neves szakemberrel, akik közül állandó pártfogónkat, Bagdy Emőkét emelnénk ki.

Akik ma levesznek egy hordozót valamelyik bolt polcáról, vagy a Facebookon böngésznek, talán már nem is tudják, mi az az Ölbebaba. Nem csoda, az utóbbi hónapokban lényegében teljesen inaktívvá vált az Egyesület, nem veszünk részt programokon, nem születnek cikkek, az adatbázisaink messze nem naprakészek. Persze utóbbival még lenne bőven tennivaló: mintha a földből nőnének az újabb klubok, újabb tanácsadók, újabb hordozóeszközök. Mi pedig…

Elfáradtunk

Amikor indultunk, sok volt a munka, de sok volt az energiánk is, lelkesek voltunk, és napról napra feltöltött minket az, hogy valami nagynak vagyunk a részesei. Közben pedig nem gondoskodtunk az utánpótlásról. Nem gondoltuk, mennyire kevés lesz az időnk, amikor már nem csak egy csecsemővel jövünk-megyünk, hanem már két-három gyerek szaladgál körülöttünk. Nem gondoltuk, mennyire elfogy az energiánk, amikor a kihívások feladatokká, kötelezettségekké válnak. Nem gondoltuk, hogy mennyire kedvünket fogja szegni, hogy a babahordozó szakma időről időre csatatérré válik, amelyen hol villámhárítókká válunk, hol két tűz közé vagy éppen a célkeresztbe kerülünk.

Rossz menedzserei voltunk önmagunknak: míg részt vettünk minden nagyobb karitatív akcióban, vagy éppen mi magunk szerveztünk gyűjtést, addig az egyesületi eszközpark saját, személyes hordozóinkból és összesen három darab adományba kapott hordozóból állt. A civil szférában nem egyedülálló módon pénzünk sem volt soha.

Mindezek ellenére nem érezzük úgy, hogy kudarcot vallottunk. Sőt.

Büszkék vagyunk

arra, amit elértünk. Úgy indultunk, hogy szeretnénk független, hiteles forrás lenni a családok számára, hogy érezzék, egyetlen célunk, hogy megismertessük velük a babahordozást, hogy amit nyújtunk, az nem egy termék vagy szolgáltatás, amit (már megint) meg kell venni, hanem információ. Éppen ezért nem kötődtünk egyetlen hordozómárkához és egyetlen hordozóiskolához sem, noha idővel többen egy-egy iskola tanácsadójává, vagy egy-egy vállalkozás alkalmazottaivá váltunk.

Sokat munkálkodtunk azon, hogy itthon is minél szélesebb körben elterjedjenek a helyes hordozás alapjai, amiket a magyarországi oktatók honosítottak meg. Szerettünk volna kidolgozni különböző szakmai sztenderdeket, mi több, még az a hiú ábránd is megfordult a fejünkben, hogy védjegyet hozunk létre, de be kellett látnunk, hogy egyszerű babahordozási tanácsadókként ehhez nincs meg sem a kellő tudásunk, sem a kompetenciánk, sem az anyagi hátterünk. Mégis azt vettük észre, hogy sztenderdek és védjegyek nélkül is hivatkozási alappá váltunk, egyre többször élhettük meg azt, hogy tényleg forrás lettünk.

Sokat tanultunk, sokat változtunk, más hordozóiskolákból, más tudással jöttünk, vagy éppen nem is végeztünk el iskolát – mindig is sokfélék voltunk. Egy valami mégis mindig ugyanaz maradt: az a szemléletünk, ha úgy tetszik a hitvallásunk, hogy legyen a babahordozás szabadsága mindenkié. Számunkra ez volt a legfontosabb, amit kaphattunk, és ezt akartuk továbbadni Nektek is. Ez volt a célunk és ez volt a mércénk, amit nem engedhettünk sérülni.

Szóval vége

Elfogytak a tartalékaink, de elfogyott a munkánk is: a küldetés, amit kitűztünk magunk elé, teljesült, hiszen itt van a sok tanácsadó, a sok gyártó, a sok klub, és Ti, a megszámlálhatatlanul sok hordozó család. Szóval nem szomorkodunk. Persze lehetett volna új feladatokat keresni, más célokat és más mércéket felállítani, de az már nem az Ölbebaba lenne, mi pedig szeretnénk, ha erre az Ölbebabára emlékeznétek… De mielőtt lelépünk…

Még van egy tartozásunk

Megígértük Nektek, hogy az utolsó nagy, szakmai megmozdulásunk tanulságait megosztjuk Veletek. A fent leírt okokból lassabban haladunk vele, mint szeretnénk, de legyetek türelemmel, hamarosan átnyújtjuk ezt a – nevezhetjük így – búcsúajándékot!

Azután tényleg elbúcsúzunk…

_____

“Turi-Nagy Éva, a Beli Buba Babahordozóiskola megálmodója és alapítója gyászolja drámai hirtelenséggel elhunyt férjét, Nagy Zoltán Józsefet, vagy ahogy barátai ismerték őt, Púdert, aki Évával karöltve rengeteget dolgozott azért, hogy a babahordozás ilyen népszerűségének örvendjen ma Magyarországon.

Gyújtottunk Zoliért, Púderért egy gyertyalángot, ha nem is találod a megfelelő szavakat, de szeretnéd elmondani a családnak, hogy egy gondolat erejéig velük vagy, csatlakozz hozzánk itt: http://www.gyertyalang.hu/szemely/96733

Évára és három gyermekükre együttérzéssel és nagy szeretettel gondolnak munkatársai és tanítványai. Tudjuk, hogy minden gondolat és energia, ami most feléjük áramlik, segíti őket ebben az embert próbáló időszakban.

Engedd meg Éva, hogy ily módon is kifejezzük feléd együttérzésünket és támogatásunkat!”

Kedves Éva!

Engedd meg, hogy mi is együttérzésünket fejezzük ki neked és családodnak!

Ady Endre

Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Ide vártuk a hordozás iránt érdeklődő, kezdő vagy gyakorlott hordozó családokat. Míg a gyerkőcök kézműveskedtek, vagy daloltak-táncoltak, addig a szülők hordozási, szoptatási és perinatális tanácsadókkal konzultáltak, de volt, aki “csak” a pultot támasztotta, és miközben kislányát a hordozóban altatta, különlegesebbnél különlegesebb söröket kóstolt.

Köszönjük Nektek, hogy ott voltatok, tanácsadóinknak, hogy megosztották tudásukat-tapasztalatukat, a Bogár muzsikának, hogy elvarázsolták a kicsiket, és az Élesztő házigazdáinak, hogy befogadták a rendezvényt!

További fényképeket a cikk végén, valamint itt találhattok. Ha valakinek van még fotója, ossza meg velünk az esemény Facebook-oldalán!

Köszönet a szép fotókért Csizmadia Péternek!

Írta: Zima-Barna Zsuzsanna

Hálásan köszönjük a hordozó felajánlását a Jó a babának webáruháznak!

Ha Te is kedvet kaptál egyesületünk támogatására, itt megtudhatod, miként juttathatod el hozzánk adományodat.

És micsoda véletlen! Az elhatározással egy időben kaptunk egy ajánlatot, hogy kipróbálhatnánk a nálunk még kevésbé ismert Patapum hordozót. Hamarosan meg is érkezik az első tesztelőnkhöz, és ha már mindent tudunk, amit csak tudni szeretnénk, megosztjuk veletek is a tapasztalatainkat.

Szóval öveket (és derékpántokat) becsatolni! Indul a tesztelés!

(Fotó forrása: http://www.hordozoshop.hu/#!patapum-hordoz-babknak/c1qs9)

A “Térkép – tanácsadók” oldal mintájára elkészült a “Térkép – babahordozó klubok” is, melyen igyekeztünk feltüntetni (és igyekszünk majd folyamatosan frissíteni) az országban fellelhető babahordozó klubokat, ezzel segítve a keresgélő családokat!

A térkép a Linkek menüből érhető el.

Jó böngészést!

Emőke ma ünnepli 70. születésnapját!

Isten éltessen sokáig!